Generációk a deszkán

XII. Nemzedékek Találkozója

Fesőzsolca 2014. szeptember 13.

(A képek valamelyikére kattintva a találkozó képgalériájára juthat!)

(A Zsolca TV rögzítette a találkozó eseményeit. Hivatkozási link az oldal aján.)

A manapság sokszor és méltán idézett nagy magyar író és gondolkodó, Márai Sándor soraival („Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel, az emberrel, a jóindulatúval és az udvariassal: tehát az ünneppel.") köszöntötte dr. Tóth Lajos, Felsőzsolca polgármestere a XII. Nemzedékek Találkozója sok száz résztvevőjét és közönségét szeptember 13-án a város minden igényt kielégítő Rendezvények Házában.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lakosság nemzedékeiben régóta élő, lassan már mondhatjuk: a hagyomány által fenntartott rendezvény vendéglátója Felsőzsolca a Bükk keleti lábánál, közvetlenül Miskolc mellett a Bódva, a Sajó és a Hernád völgyeinek természetes metszéspontján fekszik csaknem nyolc évszázada. Létét a Rákócziak, Dőryek, Szirmayak fémjelzik. Itt csapott össze 1849. júliusában a Világos felé visszavonuló Görgey a cáriakkal. Az országban másodikként a felsőzsolcaiak állítottak emléket a hős honvédeknek. Az 1980-as évek végére hétezres nagyközség 1997. július 1-én vált várossá. Egy ország figyelhette napokig a tévében 2010. június 4-én és utána, hogy minden idők legnagyobb árvize pusztított egy egész városrészben, 201 ház dőlt össze, 1800 pedig megrongálódott. Felsőzsolca a rendszerváltozás, illetve a már említett "Tragédia Napja" után rohamosan urbanizálódott, fejlődött, szépült. Aki régen nem járt itt, kellemes meglepetésben részesül, ami a település kinézetét illeti.
Azt szokták mondani, hogy az események leírása sokszor megkapóbb a látványuknál… Ez esetben erre még kísérletet sem teszünk. Lehetetlen nagyobb tetszést, hatást kiváltani, mint a helyszíni történések.

A találkozó kezdeményezője a B-A-Z. Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége nevében Teszárovics Miklós elnök köszöntötte az országos szövetség, az Idősügyi Tanács, és más szervek, a standokon szakmai tanácsokat nyújtó intézmények képviselőit, és azokat a celebritásokat, polgármestereket, akik klubjaikat, csapataikat elkísérték ezen a napon. Hitet tett a rendezvény mellett, megemlékezett az eddigi sikerekről, köszönetet mondott Fürjes Pál ózdi polgármesternek, aki már most nyilatkozott, hogy városa szíves-örömest rendezi meg jövőre a XIII. találkozót.

Dr. Tóth Lajos, Felsőzsolca polgármestere stiláris igényességgel megfogalmazott nyitó szavaiban kifejezte háláját és megbecsülését a szépkorúaknak. Annak az idős korosztálynak, mely küzdelmes életet élt, melyben sokszor minden órának külön története volt… Mint mondta, nem elsősorban köszöntő, annál inkább köszönő szavakat érdemelnek a jelenlevők. A NYÉSZ elnök és a polgármester kerülték a túlságosan "keresett" és divatos kifejezéseket, nem voltak "érdekes" és erőltetett fordulataik. Nem használtak olyan szavakat, kifejezéseket, amelyek nagyobbak annál, amire vonatkoznak. Közvetlenek voltak, ezáltal mindenkihez szóltak, megadták a rendezvénynek megfelelő alaphangot. Ezt igyekeztek bizonyítani a vendéglátók is.

Nagy műgonddal, hozzáértéssel készítették el nyitó műsorfolyamukat, melyben a lelkes nyugdíjasok mellett a város legkisebbjei is (napközi otthon, óvoda), fiatal tehetségei (Zsolca Táncegyüttes) mutatták be tudásukat azzal együtt, hogy tanúbizonyságot tettek hazájuk, városuk, helyi hagyományaik szeretetéről, tiszteletéről. És arról, hogy megvan az utánpótlás, ami a kultúrát illeti. Jogos volt a vastaps. A Rendezvények Háza színpada a szereplők, az idősek számára már nem a világot jelentő deszka, de a művészetüket bontogató, valamint a hajlamukat, képességüket bizonyító fiatalok esetében még minden lehetséges. Adja Isten, hogy így legyen! Azt mondják, hogy a mag sokszor becsesebb a növénynél. És milyen nagy szeretettel, meghatottsággal figyeljük palántáink fejlődését.

Már a "felvezetésben" is minden nemzedék szerepelt. A következő két szám a Baross Gábor Vasutas Nyugdíjas Klub tagjait dicséri: Leczkóczky Jánosné "három a kislány" unokájával, Annával, Dórával és Emmával lépett fel, úgy, hogy már a negyedik, a kétéves is asszisztált - egyelőre még csendesen - a mutatványhoz. Bűvös-bájos bölcsessége és hirtelen szőkesége megkapó volt. A "Debreceni Zsíbvásárban" a nagymama vásárfiát vesz nekik, "Vegye meg, vegye meg, unokáját lepje meg". Ezt az unokák pianínó (a legmagasabb kezelte) "szava" mellett köszönik meg énekükkel, majd közös táncukkal. Emlékezetes, érzelmeket indító, könnyeket fakasztó előadás. A másik Baross-produkció nemkülönben. Ebben Volyák Ferencné nagymama és unokája, Rőczei Gréta az "Anasztázia" című mese betétdalát adták elő korabeli ruhában tánccal (is) "megfűszerezve". Gréta betegen, alaposan megfázva vállalta a fellépést. Végig átélve, vidáman, gond nélkül. Belőle még lesz "valaki"!

A műsor vezetői a Zsolca TV munkatársai voltak, akik magas szinten tettek eleget feladatuknak, rögtönzéseik gyakran nevetésre ingerelték a közönséget. Eredményesen fokozták a hangulatot. Például a Halmaji Őszi Napsugár Szépkorúak Egyesületének Tánccsoportja "Magyar tánc népdalcsokorral" cím alatt megvalósuló produkcióját imígyen nyugtázták:"Erre mondják, hogy bene van az X-faktor a halmajiakban". De még néhányban ugyancsak. "Édesanyám nem írok több levelet, puskagolyó lőtte át a szívemet" - énekelte Pápai Imre, az Avas Nyugdíjas Klub tagja a megannyi katonanóta egyikében, ami a nap során elhangzott. Legtöbben most hallották először. Hát ezért is jó ez a seregszemle. Sok újdonság van még 60-80 éves korban is!
Ki ne ismerné Romhányi Józsefet? Ki ne mesélt volna már egyedülállóan sziporkázó, a magyar nyelv adta szellemességet, ötletességet maximálisan kihasználó történeteket e jeles mestertől unokájának úgy, mint Molnár Lászlóné a Mozgássérültek és Barátaik Egyesület tagja, aki most a "Nyúliskolá"-t adta elő hatalmas sikerrel. És így tovább, késő délutánig. Vers, próza, népdal, műdal, sláger, operett, táncjáték, keringő, lakodalmas egyveleg, mígnem eljutottunk oda, hogy a konferansziék bejelentették:"tessék bekapcsolni a biztonsági öveket, indulhat a "Meseautó"!

Emlékeztünk Kabosra, az 1934-ben bemutatott film egyik főszereplőjére (Túri Jánosné és a Szivárvány Klub tánckara) és magára a bohókás történetre.
Az egyik leghangosabb ovációt kiváltó szöveget (ismeretlen szerzőtől?! naná!) Takács Lajosné, az alsózsolcai Nyugdíjas Klub képviselője mondta el "Modern kislány" címmel. Végig "magas szintű" erotikáról, már-már pornóról beszélt az elképedt, megzakkant közönségnek (hogy jön ez ide?), de a végén kiderült, hogy "más sportágról", csak az úszásról volt szó. Megérdemelte az elismerést. Sorban jöttek a szerencsiek, csobádiak, kondóiak, radostyániak, nagycsécsiek, encsiek, rásonysápberencsiek, felsőtelekesiek,, aszalóiak, kurityániak, fügödiek, szikszóiak, miskolciak, egyes helységek több számmal is, a névtelen szerzőktől, a saját kreációktól kezdve Várnai Zsenin, Darvas Szilárdon, Karinthy Frigyesen keresztül Lehár Ferencig. Olyan előadókkal is, akik csak nyugdíjas korukban kezdtek el énekelni, verset és prózát mondani, "nem középiskolásra" jutva napjainkig. Gondolkodásunk, kedélyünk, ízlésünk, érzelmeink tekintetében attól a helytől függünk, ahol élünk. Igyekezett is elhozni mindenki sajátosságait. Ezzel lesz teljes a "nagy egész".

Összesen 250 fellépő! Nem semmi. Barátsággal, örömmel, lelkesedéssel sokszor nem is amatőr előadásmóddal. Le a kalappal a szervezők előtt, akik a több száz idelátogató vendéglátását flottul, szívélyesen lebonyolították, egyszerre ebédeltettek meg mindenkit fennakadás nélkül, gurmandoknak is megfelelő gulyással és süteménnyel. A miskolci NYÉSZ-esek is egy újabb, komoly erőpróbát jelentő feladatuknak tettek eleget. Elkötelezett, áldozatos és sikeres munka volt.

Mint máskor, most is szívesen jöttek különböző hatóságok hasznos tanácsokat adni az idős korosztálynak. A rendőrség a személyes biztonságról, a családon belüli erőszakról, a bűnmegelőzési rendszerekről (arról, hogy mit tehetünk saját biztonságunk érdekében, hogy előzzük meg a károkat), az áldozatsegítő szolgálatról nyújtott felvilágosítást az érdeklődőknek. A fogyasztóvédelmi kérdésekre is irányult figyelem, sokan kérdezősködtek, tudakozódtak egészségügyi problémákkal összefüggésben (koleszterin, cukor, rák, egészséges táplálkozás, leszokás a dohányzásról stb.), de a társadalombiztosítással, nyugdíjbiztosítással összefüggő kérdések is terítéken voltak (adategyeztetés, egyszeri segély, kivételes méltányosságból megállapítható ellátások, stb.). Nem maradhattak el a "mézesek" és a gyógynövényesek sem. Nem is csalódtak. Nyíltak a bugyellárisok. Tényleg, ki kellene próbálni már a propolisz tinktúrát végre! Szóval volt kavalkád, hetekre való élmény, beszéd-és pletykatéma. Általában, de legtöbbször mindenképpen csak azokat az embereket tekintjük józaneszűnek, akik egyetértenek velünk. Az alábbiakban miért ne lennénk azonos véleményen? Megállapodhatunk?

1. A derű csakis derék ember lelkében lakozik.
2. Az igaz, a jó és a szép fölöttébb szorosan összefügg egymással.
3. A közös munka gyümölcse a legédesebb élvezet.
4. Semmiben sem lelhetünk költészetet, ha nem hordozzuk önmagunkban.
5. Minden szép (magyar) szó, amelyet világgá kürtölünk, évtizedeken át visszhangzik.

Egyértelmű és egyszerű igazságok ezek, mint ahogy az is, hogy az összejövetelek nem "eszméről, kardról, pénzről" szólnak, tehát nem hatalomról, politikáról (legfeljebb a folyosón, talán még ott sem), még így az önkormányzati választás kampányidőszakában sem. E napon nem ígérgetések, a nagy szavak, hanem egymás bűvöletében éltünk. "Erőből nyomtuk" egymás szeretetét, tiszteletét.

Szeptember 13-án ugyan ronda, szeles, zuhogó esős időre ébredtünk, "nem kelt fel" a Nap estig, mégis jó hangulatban leltük meg a kellően szélvédett öblöt, ahol kiköthettünk.

 

A Zsolca TV rögzítette a találkozó eseményeit.
Az összefoglaló első része, ide kattintva tekinthető meg!

Ha elkészül a nyugdíjas gála esemény összefoglalójának második része,

azt ugyan itt tesszük közé...