BAZ. Megye Nyugdíjasainak Dalos Versenye; Alsózsolca, 2016. április 22.

„ Kalapomon piros szegfű…”

Dalos Verseny Alsózsolca

 

Pár száz évvel ez előtt még ugyanaz a dal szólt várban és kunyhóban. A várakból általában romok lettek „lakóik hűtlenek” voltak a magyar nótákhoz, zenéhez. A kunyhó hűségesek maradt. Megmentették a tradíciók folytonosságát. „A mi dolgunk átvenni tőlük és tovább ápolni azt. A tűznek nem szabad kialudni” mondta Kodály Zoltán.

Megnyító gondolatok:

Életünk állandóan változik, és a változás sebessége is szédítő. Az iskolák elvégzése után kérlelhetetlenül írtja, de legalább is feledteti a zenei hagyományt maga az élet, a modern kultúra, a száguldó világ. A Nyugdíjasok Országos Szövetsége és megyei szervezetei nemes feladatot vállaltak, amikor úgy döntöttek, hogy elsősorban hazánk nyugdíjas klubjai bevonásával felkarolják a közösségekben még tovább élő zenéket, dalokat, szokásokat, tudatosan ápolják azokat. A megőrzés legjobb formája, ha életünk cselekvőrészévé teszi a népi/-es/ dalok előadását, kis közösségeikben, ami a szabadidő hasznos eltöltésén túl a „nótás kedvet”, a jó hangulatot is eredményezi. Hiába mondja a fiatalok egy része, hogy „már nem az a nóta járja”..! De bizony még mindig az, sőt mostanság egyre többen e korosztályból is tanújelét teszik, hogy tőlük sem idegen az e fajta szereplés.

Természetes az is, hogy a klubok tagjait alkotó, idős emberektől nem idegen az opera, a könnyedebb zenéjű operett sem, és hát mire táncolnának rendszeresen megtartott „batyus” báljaikon, mint fiatalkoruk nagy slágereire, diszkózenére, vagy akár a korszerű táncdalokra. Így teljes a kör! Néhány évvel ez előtt, ennek megfelelően létrejött a versmondó-, kórus-, és táncversenyek mellett, a dalos megmérettetések országos versenye is, két kategóriában: magyar nóta és népdal, valamint egyéb / műdal, táncdal, opera, operett…/

A BAZ. megyei rendezvények szervezője a BAZ. Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége. Helyszíne pedig idén is vendégszeretetével, az Alsózsolcai Közösségi Ház volt, a lebonyolítást segítő Alsózsolcai Nyugdíjas Klubbal karöltve. Pasztercsák Istvánné a Szövetség elnökhelyettese, Brünner István alpolgármester, és Lengyel Béres Klára Müv. Ház Igazgató személye biztosítéka volt az eddigi összejövetelekhez hasonló, színvonalas esemény megrendezésének, a három tagból álló szakértő zsűri pedig, a független szakmai értékítéletnek.

Fénykép album, a képekre kattintva!

Lámpalázzal, örömmel, az előadáshoz illő ruházatban, fiatalos külsővel lépett a porondra az első műsorszám három előadója a sajószentpéteri Lesó Zoltán, Urbán László, és Veréb Jenő. „ Édesanyám bányász fia vagyok…” c. produkciójukkal. E szakma poézisét, nosztalgiáját minden nehéz fizikai szakma képviselője ott cipeli a vérében, idős korban is tudatosan, hiszen egész élete zeng ki a nótából. A program alaphangja volt ez. Egy-két perc alatt lepergett sok száz év nehéz emberi létének történelme. De, és ez talán természetes is, nem elsősorban a munka ihlette a népet a dalolásra. Szerelem, társadalmi lét, a természet láttán érzett öröm, bánat, csodálat fakadt a nótákból, népdalokból. „Nem jön levél”, „Adj egy csókot”, hangzott el a színpadon, illendően bánatossá, vagy jobb kedvre derítve a szép számú hallgatóságot. „Arany ködben ring a róna”, „Kizöldült az öreg Bakony” zendült fel az ének, a magyar vidék szépségéről. A közönség elképzeli a tájat, a fát, a virágot, amit már annyiszor élőben is megcsodált. A közösségi életet annak nagyszerűségét írta körül az ugyancsak sajószentpéteri Lázár Józsefné „Borsodi fonóházi népdalcsokrával”. Az idős korral kapcsolatos „elmélkedések” sem hiányozhattak a sorból „Én már lassan öregszem”, „Nem fogok megöregedni”. Az évek haladnak, a piros rózsacsokor, a kalapokhoz tűzött piros szegfű, újratermelődik minden tavaszon, éveink mellé pedig ilyenkor mindig odahúzunk egy-egy strigulát. A széksorokban, halk suttogás arról, hogy bizony a test geometriája változik: a betegségeket leszámítva, roggyan a térd, görnyed a hát, ráncos az arc, a haj fehér, és egyéb „rettenetek” ebben a korban talán természetes, de azok, akik itt vannak, fitt idős emberek akarnak maradni. Tudják, hogyan kell megőrizni a tevékeny mindennapokban testi és szellemi mozgékonyságukat. Azt szeretnék, hogy a szervezet szükségleteihez alkalmazkodó életvitel és szemlélet jutalma, a fiatalos külső, a panaszmentes, jó közérzet legyen. A klubok programjait dalolással is színesítő közösségi élet fontos ahhoz, hogy megtanulják, érezzék, igényeljék a szórakozás, éneklésben kifejeződő formáját. A nagy mesemondóval, Andersennel együtt vallják: „kukorékolni még is csak nemesebb dolog, mint unni az életet és letörni.”

Az egyéb kategória válogatása bizonyította, hogy a zene és az ének művészet, nem tudomány, ahol csak egy igazság van, hanem annyi, ahány művész, ahány ember és ahány kor, amely az embert megszülte. Sokféle szerzőtől válogatnak az amatőr művészek, akik CD kísérettel igyekeznek az eredetit a leghűségesebben visszaadni. Többen maradnak a régen megszokottnál, amivel egyszer-egyszer learatták már a sikert, míg mások kockáztatnak, új dolgot művelnek, abban a reményben, hogy annak is meg tudnak felelni. Szeretnék, ha bebizonyosodna, igazuk volt abból a szempontból. hogy tudásuk sokrétű. A műfajoknak megfelelően változott a hangulat, vegyesebb lett. A résztvevők, a szervezők, minden néző számára szeretnének adni valamit. Ne menjen senki haza üres kézzel, legyen miről mesélni, mi tetszett a legjobban. A Klubok, együttesek elnevezése is szofisztikáltabb, „Dallamok Szárnyán”, „Öröm Dalkör”. A programválasztás is széleskörű, különböző műfajokat felölelő. A közönség, mint egyetlen nagy gyerek, gyönyörűséggel szívta magába a Volyák Kati, Túriné Gizi, Fodor János, Löveiné Ilu által megelevenített meséket, a környezet velük együtt dalolt. Egyikük szertelen hevességgel adott nyomatékot mondandójának, érzéseinek, másikjuk megkapó szelídséggel, de a siker az ovációkból ítélve, mindkét felfogást tekintve, egyhangú volt. A zsűri sorrendet nem állapított meg Alsózsolcán, de – anélkül, hogy akármelyik produkciót lebecsülnénk, vagy nem méltatnánk – Fodor János, Jobbágy Endre magaslottak ki a mezőnyből. Közhellyel szólva: felrepítették a műsor általános megítélését, nagyban erősítették a program fényét. Hangjuk szépsége, előadásuk stílusa, az operaházhoz és más híres színpadokhoz közelített őket, az áhítattal, ámulattal hallgató közönséget. Öröklött és képzett hangminőségük, természetes dallamvezetésük, harmóniájuk egyszerűsége, kedvessége, bája, olyan közvetlen és olyan megható, hogy szívébe zárja az ember mindkettőjüket. Két „csodabogár”! Jó, hogy előjöttek, hogy köztünk élnek. Inspirálnak a több munkára, gyakorlásra, hogy idővel mások is „csodabogarakká „válhassanak. A Szövetség elnöksége elkötelezett abban, hogy egyre több lelket nyisson meg a zenéhez, tánchoz, énekléshez, verseléshez, hazánk kultúrájához, a műveltség megszerzéséhez, elterjesztéséhez. A feltételek ehhez adottak. Pasztercsákné Lívia személyiségével, emberi kapcsolataival, értékrendszerével, felkészültségével, szemléletet és hiteles értékmintát közvetít klubvezető, szereplő, néző felé.  Segítői is akadnak: valamikori karvezetők, zene-ének tanárok, Miskolctól- Ózdig és szerte a megyében, akik hozzá hasonlóan társadalmi munkások, barátok, tanárok, pszichológusok. Ösztönöznek, gondolatokat élesztenek és elősegítik, hogy a zenei célok megvalósuljanak. Biztosítják, hogy folyton legyenek feladatok, amelyek a legjobban összehozhatják, építhetik a közösségeket. Reméljük, a jövőben az eddigieknél is szebb eredményekkel!

-tory -nő

 

 

A BAZ megyei megmérettetéseken, a Salgótarjánban, 2016. május 24-én megrendezésre kerülő Regionális döntőbe továbbjutott produkciók:

Magyar nóta-, népdal kategóriában:

Lesó Zoltán, Urbán László, Veréb Jenő (Sajógyöngye Népdalkör, Sajószentpéter); Fodor János (Cukorbetegek Miskolci Egyesülete, Miskolc); Lázár Józsefné (Sajógyöngye Népdalkör, Sajószentpéter); Krizsán Béla (Dallamok Szárnyán Művészeti Klub Miskolc); Varga Ferenc (Miskolc- Szirma Széprózsák Nyugdíjas Klub); Suscsák Jánosné (Dallamok Szárnyán Művészeti Klub Miskolc); Nemes Imre (Sajógyöngye Népdalkör, Sajószentpéter)

 

Egyéb kategóriában:

Túri Jánosné és Krizsán Béla (Dallamok Szárnyán Művészeti Klub, Miskolc); Volyák Katalin (Öröm Dalkör Klub, Miskolc); Füredi Istvánné és Füredi István (Ózdi Nyugdíjas Klub); Szombatiné Borza Éva és Pápai Imre (Avas Nyugdíjas Klub, Miskolc); Katona Tiborné (Dallamok Szárnyán Művészeti Klub, Miskolc); Jobbágy Endre (Baross Gábor Vasutas Nyugdíjas Klub, Miskolc).

Ugrás a címoldalra!