Bükki Természetjáró Túra

„Lépj, a láb mindig kéznél van”
Bükki Természetjáró Túra
Bükkszentkereszt, 2016. 05. 27.

„Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentől inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz.

                                           (Petőfi Sándor)

A természet patikájában gyorsan jött a tavasz, és egyből szinte nyár lett, a május csaknem harminc fokkal. Télen a szervezetünk egy kicsit „elmedvésedik”, lelassulunk, aztán, ahogy kisüt a nap, állandósul a meleg, nehezen térünk magunkhoz. Ráadásul meg nemkívánatos kilók is rakódtak ránk. A tavaszi fáradtságnál, mint jelenségnél felvetődik az áprilisi – májusi hektikusabb időjárás szerepe is. Az egymást követő fronthatásokhoz, hőmérséklet ingadozásokhoz nehezen alkalmazkodik az ember. Pláne, ha már „benne van a korban” legyengült szervezete nehezebben tudja kivédeni a betegségeket, különböző kórokozókat. Ennek az állapotnak legjobb ellenszere a mozgás és a vitaminbomba. Kiránduljunk, piknikezzünk együtt a barátokkal, klubtársakkal „öregedjünk méltósággal lassabban!” A sétát kombináljuk a kulturálódással, az ismeretszerzéssel, mert ahhoz soha sincs késő. Nem szeretnénk, ha jóval hosszabb idő alatt pihennénk ki magunkat, mint amennyi idő alatt elfáradtunk, ezért mindent csak „módjával” adagoljunk!

A program szervezői tudják, hogy a kiegyensúlyozott, derűs személyiség 50%-ban genetikai adottság, 40%-ban az egyén hozzáállásán, viselkedésén múlik és csupán 10%-ban köthető az anyagi helyzethez, vagyis a gazdagsághoz. Ezért sport mellett, a fő hangsúlyt a kreativitásra, a kellemes időtöltésre helyezték, a vidámságra, mert a bajt oldja a humor és az ingyen van. Apró örömöket szerettek volna felkínálni, egész napos kellemes életérzést.

Irány Bükkszentkereszt, a tiszta gyógyhatású levegő! Kezdetnek az Üvegmúzeum és az Üvegműves Ház. Az 1989-ben megnyílt épület négy bükki üveghuta településtörténetéből, a huták termékeiből ad ízletes bemutatót. Többek között szemlélteti a manufakturális üveggyártás eszközeit, alapanyagokat, az 1860-as évektől fennmaradt üvegeket, illetve az alapító családok történetét. Igazi ipartörténet, maradandó élmény, amit csak fokoz, hogy a kiállított tárgyak egy része megvásárolható nem is drágán. Most is tanultunk valamit, és az unokáknak is mesélhetünk erről a furcsa szép szakmáról.

Ahogy korábban a falu kitörési pontja az ipari üzemek létrehozása volt, most a turisztika. Köszönhető a gyógynövényeknek, Szabó Gyuri bácsinak, a falu szélén található gyógyító köveknek, de mindenek előtt a szubalpin típusú kristálytiszta levegőnek. A helység reklámja többek között Balogh Sándor múzeumalapító, múzeumvezető és helytörténet kutató is lehet, aki 1916-tól 2007-ig élt. Emlékét a múzeum falán emléktábla őrzi.

Irány a Boldogasszony kegyhely és a kövek. A legenda szerint valaha a faluban is járt Szűz Mária. Útja során elfáradt és itt egy kőre leült pihenni. A Nagy Boldogasszony napi gyógynövényáldás egy másik legendából ered, mely szerint, amikor az apostolok Mária sírját kibontották gyógynövényeket találta benne. Ezeknek a növényeknek a termesztése és a receptúrák hagyománya korai időszakra tekint vissza, - főleg a bencéseknél. A szerzetesek sok évszázadon keresztül őrizték és örökítették tovább, gazdagították a gyógyfüvekkel kapcsolatos tudást és a nép orvosaiként hosszú időn át szolgálták, szolgálják ma is az emberek testi, lelki egészségét. E sorba tartozik Gyuri bácsi, „a füves ember” is, aki komoly anyagi segítséget nyújtott a Boldogasszony emlék (oltár, kápolna) felállításához. Ide érve, aki akar és tud, imádkozik, de a kövekre mindenki leül egy kicsit. Hátha…! Ha tudunk bízni az isteni gondviselésben, abban, hogy Valaki mindig tud gondjainkra megoldást, akkor az is nagyon sokat jelent az egészség megőrzésében, mind fizikailag, mind pedig lelkileg. A gyógyító kövektől nem messze, mindössze 300 méterre található, sétánk következő állomása Lófőtisztás. E helyről azt mesélik, hogy IV. Béla vitézei a Muhi csatából menekülve, itt ütköztek meg utoljára a tatárokkal. Innét jutott el a király a bélapátfalvai kolostorba, majd tovább Pozsonyba.

A kirándulók végig figyelemmel kísérték Teszárovics Miklós, elnök helytörténeti előadását, melyet egészségügyi ismeretekkel is fűszerezett. Kényelmes túránk végén, egyre többen gondoltak arra, hogy „testünk úgy működik, ahogy működtetjük”. Ehhez természetesen hozzátartozik a test táplálása is, ezért a célállomáson, kijelölt helyen rakott tűznél, szalonnasütés következett. Magasra csaptak a lángok, ropogott a tűz. Senki nem képes kivárni, hogy a fa hamvában izzón, beletartották a nyársakat, nem törődve azzal, hogy a szalonna egy kicsit szenesedik és a belőle kicsöpögő zsír sem valami bizalomgerjesztő. Nem baj, az éhes ember, az éhes! Nem számítanak már a „zsírba vágó kérdések”, a mértékletesség elve. És különben is a hagyma, a zöldpaprika, a paradicsom, amit eszünk hozzá egészséges! Van, aki juhtúróval fűszerezi az élvezeteket.

A BAZ. Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége által, 2016 május 27-én szervezett, és évek óta, a Bükk más-más tájait felkereső un. „Lépj, a láb mindig kéznél van!” elnevezésű „Bükki Túra” csodálatos időjárási körülmények között, most is nagyon jó hangulatúra sikeredett. Gyakrabban volna hasonlókra szükség, de a Szövetség vezetése bízik benne, hogy szervezésükkel is példát adva, meghozták a kedvet, hasonló klubprogramok szervezéséhez.

Ugrás a címoldalra!