Nemzedékek találkozója Sátoraljaújhelyen

Édesanyám kössön kendőt...
Nemzedékek találkozója Sátoraljaújhelyen

2016. szeptember 10.

 

"...felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel, nem hal meg soha!”

(Andersen)

 

Az idősek és a fiatalabb korosztályok egyaránt fókuszba kerültek 2012-ben, ugyanis ekkor volt az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve. A határozatot az Európai Parlament és a Tanács éppen ezelőtt 5 évvel, 2011. szeptember 14-én fogadta el. Lehetőséget adtak a szervezetek és minden korosztály számára, hogy méltányos és fenntartható módon kezeljék az életkoron alapuló megkülönböztetést és a demográfiai változások kérdését.

A keresztény világban, így hazánkban is, már 3 éve terjed a "lelkiségi mozgalom" (Szeretetláng Fesztiválok), mely összegyűjti a sok-sok külön imádkozó csoportot, és legfőbb célja szerint teret nyit a fiatalabb generációk számára a közös hit, elszántság és a kölcsönös szeretet jegyében.

A példák további sorát lehetne még hozni arra, hogy milyen kezdeményezések történtek, milyen újító szellemi megoldások valósulnak meg az öregedő európai társadalom előtt álló gazdasági és társadalmi kihívásokra.

Fénykép album, a képekre kattintva!

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, bizonyos tekintetben, a kultúra és a rekreáció területén már ezelőtt csaknem másfél évtizeddel próbálkoztak az aktív idősödés kultúrájának újfajta megközelítésével, a minden korosztályt befogadó társadalom szellemében. E keretben most 14. alkalommal rendezték meg a Nemzedékek találkozója elnevezésű egész napos rendezvényt Sátoraljaújhelyen. A hagyomány kezdeményezője és szervezője minden évben a megye más-más helységében, a B-A-Z Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége (NYÉSZ). Elnökük, Teszárovics Miklós, köszöntőjében értékelte az eddigi nagyszabású összejövetelek tapasztalatait, a színvonal fejlődésének összetevőit. Üdvözölte a zsúfolt nézőterű Latabár Színház közönségét, a páholyokban helyet foglaló nagyszámú illusztris vendéget, az eseménynek helyszínt adó Kossuth Lajos Művelődési Központ dolgozóit és a vendéglátó Oroszi Xénia Nyugdíjas Klub tagjait. Kifejezte reményét, hogy a magas szintű produkciók nemcsak szórakoztatók lesznek, de az eddigieknek megfelelően a hagyományőrzés feladatainak is megfelelnek majd.

Török Dezső, a megyei közgyűlés elnöke azzal kezdte, hogy "a mai nap az Önök napja". Az idős emberek, ha a klubokban és az ilyen műsorok alkalmával együtt vannak, nem is öregek. Vidámak, problémáikat, gondjaikat felejtik, fiatalosan viselkednek. Bizonyítottnak látja, hogy 60-70 éves kor felett is sok mindent tartogat az élet, és a megyei önkormányzat arra törekszik, hogy a társadalom egyre inkább és minél többre becsülje, amit az idős emberek adni tudnak.

Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere megválasztása előtt pedagógus volt. Szerinte ennyi boldog arcot csak egy iskolában lehet látni, ami arra enged következtetni, hogy a szereplők és a nézők is az egészségesebb teljesebb életre törekednek. "Jövőbe fordulás" immár nemcsak a fiatalok dolga. Beszélt városa nagyjairól, történelme viharairól, és arról, hogy a rendszerváltozást követően milyen hamar és sikeresen álltak talpra.

Fejlődésük évről-évre töretlen. Városuk szépsége, kedvessége, szórakoztató létesítményei nagy száma soha nem látott idegenforgalmat eredményez, mely lehetőségek kiaknázását és újak teremtését napi tevékenységi körükbe illesztették. Egyetért minden olyan törekvéssel, kezdeményezéssel, mely az idősek vitalitását, méltóságának megőrzését támogatja. A test öregedhet, a szellem, a lélek viszont fiatal maradhat, ha akarjuk. E rendezvény befogadása is e megállapítást példázza.

Szokás szerint először a házigazdák léptek színpadra, az Oroszi Xénia Nyugdíjas Klub tagjai. Az ezredforduló évében vízkeresztkor alakultak meg, tehát már túl vannak a "kamaszkorukon". Bemutatkozásuk is két érett, nagysikerű előadás volt. A "Nő teremtésé"-ről szólt Budai János verselése, majd egy hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető divatbemutató következett a hálóingtől, a mackó alsó-felső kombinációtól a toprongy üzletből származó elegáns kollekción át az egészen extrém magyar báli ruháig, melynek cicomájából már csak a "toronyóra lánccal" hiányzott.

A műsort két szólóprodukció foglalta méltó keretbe. Első számként a miskolci Baross Gábor Vasutas Nyugdíjas Klub tagja, Laczkóczki Jánosné valódi nyüzsgést, forgatagot idézett a közönségnek Tóth Endre "Debreceni zsibvásár" című versének elmondásával. A program pedig az Abaúj Gyöngyszemei Klub (Vizsoly-Vilmány) képviselője, Varga Otília cigánydalaival zárult, úgy hogy vissza is tapsolták a deszkákra, mondván minden jó, ha a vége elsöprő taps, mellyel a közönség az egész napi produkciófolyamot honorálta.

Költemények, anekdoták hangzottak el. Líra, elmés történet, zenés vers, a dalos-táncos műsorszámok közé beékelve, ügyesen szerkesztve, hogy még az egyhangúság látszatát is elkerülje Pasztercsák Istvánné, a program összeállítója.

A néptánc kategóriában Galga-menti, bodrogközi, bugaci hangulatok, ritmusok, mozgások, taglejtések voltak láthatók. Egy-két fergeteges részlet tanúsította, hogy az idős embernek is mozgalmasság kell, ha nincs, teremt magának. A koreográfusok dicsérete, hogy az eleven valóság és a tökéletességre víg fantázia arányosan ötvöződik a nemzedékről nemzedékre öröklődő lépéskombinációkban. Persze ezért a keringő se hiányozhatott a báli hangulatot idézve, sőt még a tánc és ének kombinációja is előfordult úgy, hogy az előadó amatőr művészek ki sem fulladtak a produkció végére. Operett részleteket, régebbi és frissiben fellobbanó slágereket énekelt a publikum együtt azokkal, akik a színpadon a minőséget képviselték. Jókedv, a szereplők és a befogadók egymásra hangolt érzelmi állapota, ami általában is jellemző volt a rendezvény egészére elejétől a végéig.

Örömteli, hogy az együttesekben egyre többen képviselik a fiatalabb korosztályokat, de ez figyelhető meg a "betanítók", karvezetők, koreográfusok körében is. A különböző nemzedékek összhangban tevékenykednek, a siker is közös. És akkor a nóták, népdalok, mert lényegében ez az a műfaj, mely alapjaiban uralja mindig a találkozókat Szirmától Ózdig, Csobádtól Sajóivánkáig szinte az egész megye itt van. Kórusokban, dalárdákban, dalkörökben - hol miképp hívják őket. Itt összegyűltek azok az emberek, akik a nyitottságot, a kíváncsiságot, a hagyományokat képviselik, akiknek értékrendjében - a klubokban folyó munkájukban - előbbre van az emberség, a szeretet, mint a haszon és a pénz. Ezért (is) lettek ők a különböző művészeti ágak megyei és országos legjobbjai. Mondják sokan, hogy a régi programelemek vannak túlsúlyban, erre pedig az a frappáns válasz, hogy nem lehet régi az, ami örök. Nem szabad a népi zenei hagyományokat megszakítani, hiszen a törzsről lemetszett ág - akármilyen vastag is legyen - hamar elszárad.

Fesztiválozni nemcsak a fiatalok szeretnek. Ez alkalommal ifjak, idősödők és idősek együtt a nézőtéren. Mindenki megtalálhatja, élvezheti a "neki valót". "Jobb ízű" a falat, ha mindnyájan esznek. Ez vonatkozik a szórakoztatásra is. A zene, a tánc egy csapásra közvetlenül veszi át abba a lelkiállapotba a különböző generációkat, mint amelybe az volt, aki a zenét, nótát írta. Az érdekvédelmi szövetség (NYÉSZ) alapvető célja valósul meg abban, hogy a fiatalok-idősek ne csak nyelvükben, kultúrájukban, de emlékeik, reménységeik révén is honfitársak legyenek. Akik itt felléptek az anyagiakat tekintve nem gazdag emberek, egyéb tulajdonuk sincs, mint önmaguk és az általuk alapított közösség. A szövetség kezdeményezésével szeretné elérni, hogy munkájukat, lelkületüket, szellemüket adják át egymásnak és utódaiknak. Énüknek e nagyszerű mindenki számára történő felajánlása éppen annyira gazdagítja az adományozót, mint a közösséget. Lobogjon tehát tovább e szellem!

                                                                                                          -ry -nő