Túráztunk a Bükkben

 
A NYÉSZ programtervének megfelelően a Bükkben, 
2017. május 27-én, 
mintegy ötven nyugdíjas részvételével szervezte meg az évente ismétlődő szokásos bükki túráját.
 
 
Ezúttal a Bükk-vidék egyik legszebb kis-, egyutcás-, a mintegy négyszázhatvan lakost számláló Bükkszentlászló településsel, történetével, környékének szépségeivel ismerkedtünk, és töltöttünk el egy, a résztvevők számára nem megerőltető túrával egybekötött, élvezetes kikapcsolódást jelentő napot. 
 
A terület már a kelták által lakott volt, az ásatások jelentős régészeti leletekre bukkantak a környéken, pl. a Continus kelta néptörzs sáncokkal, árkokkal védett földvár maradványaira. Jóval később, a 18. században, – a bükki üveghuta-települések közül elsőként – jött létre a település Hutta néven, majd mikor az üvegkészítők 1755-ben egy újabb települést is létrehoztak, az összetévesztést elkerülendő a régi települést Óhutának, míg az újat Újhutának nevezték el. Jóval később 1940-ben lett Újhuta település neve Bükkszentkereszt, míg Óhutáé Bükkszentlászló, ami templomának védőszentjére, I. László királyra utal – tudtuk meg a túravezető ismertetőjéből. 
 
A településeken, az ezerhétszázas években, az üvegfúváshoz értő külföldi (szlovák, ruszin, lengyel, német nyelvű) emberek-, s kizárólag katolikus vallásúak (t. i. az üveghuta vezetői, csak római katolikusokat voltak hajlandóak alkalmazni) lakják. Később a lakosság – az üveggyártás feltételeinek megromlásával – fakitermeléssel-, mészégetéssel-, faszénégetéssel is foglalkoztak. 1946-ban Bükkszentlászlóról, a csehszlovák-magyar lakossági csereegyezmény keretében, 85-en települtek át Csehszlovákiába. A településen nagy az időskorúak aránya. 
 
 
Túránk végcélja is, a mélyen az erdőben általuk létrehozott és gondozott, a pihenéshez/kikapcsolódáshoz valamint szalonnasütéshez szükséges alkalmatosságokkal ellátott, körbekerített tisztás volt, mely mellett kristálytisztavizű patak folydogál. Miután jóleső fáradtsággal, a környékről szerzett ismeretek birtokában, jó levegőn, elfogyasztottuk a – sokféle módszerrel megsütött – szalonnát és saslikot, jó hangulatban, vidáman gyalogoltunk vissza a túra kiinduló pontjához, majd autóbusszal Miskolc belvárosába. 
 
Szívesen vettük volna, ha minél több unoka is együtt tartott volna nagyszülőjével, hiszen a szombati napra tervezett túránk ezt a célt is szolgálta.